tandemugrás

Balázs élménye – kérlek várj pár másodpercet, amíg betöltődik a videó. - vissza

Balázs különleges tandemugrása

Én kerekesszékes vagyok.
Ezt még nem próbáltam. "Ép ember, ép ésszel, ép gépből nem ugrik ki" - mondta egyik barátom. Ha ez igaz, mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy az én esetemben melyik feltétel hiányzott. Tény, hogy megtettem.

A reptéren a barátok biztattak, a barátnőm leplezte nyugtalanságát, a tapasztalt ejtőernyősök pedig vidáman mosolyogtak.

Felszállás után azon gondolkodtam; na, ebből vajon mi lesz?!

Döntöttem: ezt én akartam, élvezni fogom.

Úgy érzem, ezt nagyon fontos volt eldöntenem. Ugyanis, ha kételkedem a sikerben, folyamatosan aggódni, félni fogok. Ebből kifolyólag aggodalmaskodásom miatt nem fogom tudni élvezni. Nem lesznek élményeim, mert félelmeim tompítják majd az érzékelésemet. Úgyhogy akár hiszitek akár nem, nem érdekelt az ügy kimenetele. Nem érdekelt, hogy a hátamra szíjazott ember mit és mikor csinál. Ő majd kinyitja az ejtőernyőt, ahogy tanulta és megszokta. Vigyáz magára és énrám.

Én zuhanni jöttem!

Ki is ugrottunk. Az első pár másodpercben vegetatív funkcióim működtek kizárólag. A levegő betódult a tüdőmbe, egyensúlyérzékem megszűnt. A vállalkozás következő fél perce volt a legélvezetesebb. Még zuhanásérzetem sem volt. Olyan magasról ugrottunk, hogy a föld kicsit sem közeledett. Csak fújt a szél.

Gyorsan vége lett, kinyílt az ejtőernyő, majd 4-5 perc lebegés következett. Jót nézelődtem, de azon gondolkodtam, mikor esünk ki legközelebb még magasabbról egy repülőből.
Hibátlanul landoltunk. A reptéren mindenki tapsol; éreztem, egyesek megkönnyebbültek, mások önzetlenül örültek sikerünknek.

Óriási élmény volt!

Koncz Balázs

Tandemugrás